Legkeresettebb alkotók
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Spányik Kornél keresett alkotó
    Spányik Kornél
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László

Ferenczy Károly Tanulmányok

  1. Ferenczy Károly - Műteremházam Nagybányán (Ház fák közt)
    1. Csontváry, Ferenczy és Rippl-Rónai lappangó vagy ismeretlen műveinek felbukkanása mindig különleges alkalmat jelent. A klasszikus modern magyar festészet legnagyobbjai közül Rippl-Rónai esetében az életmű kivételes bősége miatt nem ritka a jelentős művek előkerülése, ám Csontvárynál és Ferenczynél csak elvétve tűnnek fel igazi újdonsággal szolgáló alkotások. Az elmúlt tíz-tizenöt évben mindkét művész esetében csupán néhány jelentős festmény került forgalomba. Az egyes életművek közötti jelentős számbeli differencia jól jellemzi a művészek eltérő alkotói módszerét, emberi karakterét. Éppen Rippl-Rónai József és Ferenczy Károly az a két festő, kikkel kapcsoltban ez az összevetés számos jellemző tanulsággal szolgál. Rippl-Rónai, a bohém művész képét magára öltő festő ontotta a műveket, oeuvre-jét három-négyezer darabra becsülhetjük. Ferenczy azonban minden képét gondos tanulmányok előzték meg, számos rajzolt és festett vázlatot készített hozzájuk. Ennek következtében csupán tizedannyi művét ismerjük. Pedáns, az alkotást etikai kérdésként is kezelő művészként csak a tökéletesség volt számára az igazi mérce.

      A Ferenczyről szóló korabeli és későbbi megállapítások mind kiemelik külső és belső eleganciáját, arisztokratikus előkelőségét, csendes, visszafogott modorát. Ez gyökeresen különbözik Rippl-Rónairól ismert képünktől. Mégis, van valami közös belső jellemvonás a két ember között, mely műveiken is átsugárzik: mindketten igazi otthonteremtők, a szó szoros és művészi értelmében egyaránt. Rippl-Rónai kaposvári házának gondosan feldíszített szobáit és a Róma-villa környezetét emelte képei legfőbb témájává, Ferenczy pedig nagybányai házát és kertjét örökítette meg oly nagy kedvvel legszebb alkotásain. Ez a ház jelenik meg a most vizsgált alkotáson, központi motívumként, ahogy Rippl-Rónai is többször emelte be a Róma-villát képeinek centrumába.

      Ferenczy 1896-ban, telepalapítóként érkezett Nagybányára családjával, s házat bérelt a Veresvizi utca elején. Egy évvel később átköltöztek a Petőfi Sándor utcába, közel a Liget bejáratához. A földszintes épületet átalakították, az utca felőli oldalon széles műteremablakot nyitottak. Ezen az ablakon kitekintve alkotta meg Ferenczy a magyar festészet olyan remekműveit, mint az 1906-ban készült Majálist vagy a Nagybányai Kereszthegy című kompozíciót. Az épület mögötti hátsó kert otthonos részletei is számos festményén megjelennek, így a Vörös fal sorozaton és a magyar plein air festészet egyik főművén, az Október című képen.

      Ferenczy művészetének igazi értéke természetesen nem az ábrázolt témában, hanem a megfestés minőségében bontakozik ki. A formaadás artisztikuma, az ecsetkezelés utánozhatatlan eleganciája minden képénél arra sarkallja a nézőt, hogy közel hajolva elmerüljön a felület tanulmányozásában. A különváló, jól nyomon követhető ecsetvonások néhol dallamosan hajlítva, máshol feszes, pattogó ritmusba fogva tapogatják le az ábrázolt felületet. A ház tetején apró, szaggatott színpászmák festik meg a Nap fényében fellazult formákat, a kép előterében hosszan vezetett, puha, vastag ecsetnyom fut végig, megrajzolva a kerítés előtti növények harsány zöld együttesét. A ragyogó atmoszféra, Ferenczy jellegzetes, sokakat megihlető kékje, a színösszeállítás előkelősége, a diagonálisba fogott kompozíció stabilitása mind olyan jellemzők, melyek az életmű jelentős alkotásairól ismertek.

      A műteremablak sötétjében ott sejtjük az alkotó festőt, 1903-as Önarcképéről ismert, bal kezével ecsetjét emelő tartásban, hatalmas palettájával. Elmerül az előtte feltáruló természet szépségében és monumentalitásában, tanulmányozza a liget ragyogó zöld rétjét és Nagybánya talán legjellegzetesebb táji motívumát, a Kereszthegyet.

      Ferenczy Ház fák közt című alkotása a festő érett, nagybányai korszakának reprezentatív, jelentős méretű alkotása. Mivel ma már az amúgy is rendkívül kis számú életműből csupán elenyésző rész van magánkézben, ilyen méretű és kvalitású alkotás felbukkanása igazi szenzáció.

      IRODALOM
      Ferenczy Valér: Ferenczy Károly. Budapest, 1934.
      Petrovics Elek: Ferenczy. Budapest, 1943.
      Genthon István: Ferenczy Károly. Budapest, 1963,1979.
      Murádin Jenő: A Ferenczy művészcsalád Erdélyben. Bukarest, 1981.
      Majoros Valéria Vanília: Ferenczy. Budapest, 2003.
      MP

  2. Ferenczy Károly - Borús táj (Izvora fenyvessel)
    1. Érdekes kérdéseket vet fel annak vizsgálata, hogy milyen kapcsolat található egyéniség és művészi alkotóképesség, jellem és képalkotó tehetség között. Találunk néhány olyan festőt a magyar művészet történetében, akiknél szoros egységbe forr e két "minőség". Közülük is kiemelkedik Ferenczy Károly, kinél a makulátlan emberi kvalitás a legmagasabb művészi tehetséggel és alkotóerővel párosult. Hosszan sorolhatók a róla szóló elismerő kortárs jellemzések, melyek mindegyike képeinek kvalitásai mellett kiemeli nemes jellemét, és nem utolsó sorban egyéniségéből fakadó munkamódszerét. Seidler Irma, a Nagybányán tanuló fiatal festőnő, Lukács Györgynek, 1908 augusztusában írt levelében a következő szavakkal festi elénk a Ferenczy-család életét: "A legédesebb emberek, akiket valaha láttam, gyönyörűen élnek. Végtelenül jól érzem ott magamat. Az ő életük igazán nem közönséges, hanem egy végtelen gazdagságon felépített, nemes, melegen egyszerű valami, - egy magasabb létezési forma. (..) Remek, üde, szépségtől illatos levegőt lélegzik ott az ember." Ferenczy Károly nagybányán készült festményein ezt a megtalált békét érezzük, azt az ideális állapotot, mikor az alkotás öröme mögött a létezés magától értetődő, öntudatlan boldogsága húzódik meg. Ferenczy Károly Borús táj című alkotása Nagybánya környékének egyik legszebb részletét ábrázolja. A Rozsály hegy lankás lejtőin álló erdészlakot még Glatz Oszkár fedezte fel, több jelentős képe is ezt a környezetet örökítette meg. A hely Ferenczynek is megtetszett, s idővel legkedvesebb kiránduló- és nyaralóhelye lett. Az életmű számos kiemelkedő darabja készült itt, 1905 és 1909 nyarán. Ferenczy művészetének igazi értéke természetesen nem az ábrázolt témában, hanem a megfestés minőségében bontakozik ki. A formaadás artisztikuma, az ecsetkezelés utánozhatatlan, súlyos eleganciája minden kortársát lenyűgözte, s ma is arra sarkallja a nézőt, hogy festményeihez közelebb hajolva elmerüljön a felület tanulmányozásában. A különváló, jól nyomon követhető ecsetvonások néhol dallamosan hajlítva, máshol feszes, pattogó ritmusba fogva tapogatják le az ábrázolt felületet. Ferenczy életművének másik jellegzetes - s az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerülő - vonása, hogy látszólag naturalista ízű plein air tájképein túllép a látvány puszta rögzítésén, s művein hangsúlyossá válik a választott motívum múlékony felületétől elemelkedő, fennkölt, már-már szakrális jellegű hangulat. Ezt látjuk derengő félhomályba burkolózó erdőbelsőin, s ezt érezzük a most bemutatott, Borús táj című képén is, Ferenczy késői korszakának egyik kiemelkedő alkotásán.

      REPRODUKÁLVA
      Genthon István: Ferenczy Károly. Budapest, 1979. 117. kép.
      A festmény oeuvre-katalógus száma: 253. sz. (Genthon István)
      Genthon István: Ferenczy Károly. Budapest, 1979. 117. kép

      KIÁLLÍTVA
      Ferenczy Károly emlékkiállítása. Műcsarnok, 1922.

      IRODALOM
      Ferenczy Valér: Ferenczy Károly. Budapest, 1934.
      Petrovics Elek: Ferenczy. Budapest, 1943.
      Genthon István: Ferenczy Károly. Budapest, 1963,1979.
      Murádin Jenő: A Ferenczy művészcsalád Erdélyben. Bukarest, 1981.
      Majoros Valéria Vanília: Ferenczy. Budapest, 2003.
      MP

  3. Ferenczy Károly - Valér ágyban
    1. "Bizonyosság csak az álmokban van." Edgar Allan Poe híressé vált sorát választotta Gulácsy Lajos művészetéről szóló, 1933-ban megjelent tanulmányának mottójául Eisler Mihály József, aki maga is számos jelentős mű birtokosaként egyike volt a festő legavatottabb értőinek. Valóban: a partikuláris, pillanatról pillanatra változó, új és új alakot öltő reális valóság csalfa tünékenysége helyett a tapasztalat átszűrt és letisztult, ősi, ösztönös, archetipikus tudással feldúsult eszenciája, az álom hordozhatja a csalfa káprázat mögött megbújó felsőbbrendű igazságot. Gulácsy ezt a rejtőző, illékony tartományt kereste művészetével, ezt akarta meglátni, megragadni és képein mások számára is láthatóvá tenni. Művész-alkimistaként a bölcsek kövét hajszolta, a módszert, mellyel végre a függöny mögé tekinthet.

      Voltak persze művészek, kiket hasonló célok sarkalltak, mégis látszólag teljesen más utat választottak, hogy elérjék azt. Műveinek stiláris jellegzetességeit tekintve kevés magyar festőt találunk, aki távolabb állna Gulácsytól, mint Nagy Balogh János. Míg egyikük képzelete, sorsa végletesen szűk korlátok között, könnyen belátható és bejárható világban mozgott, másiké térben és időben eloldva szárnyalt, levetkőzve minden testi és gondolati béklyót. Ez a két művész, kik egykor évfolyamtársak voltak a budapesti Mintarajziskolában, külön utakat járva is egyet akart: túllépni, felülemelkedni a valóság látszatán. Nagy Balogh végletes koncentrációval, művészi érdeklődésének tudatos leszűkítésével, monoton fókuszálásával, Gulácsy pedig ábrázolt formáinak lebegő könnyedségével, elfoszló körvonalak közé fogott, testetlen, ködszerű alakjaival. Amit sokan ügyetlenségnek vélnek alkotásaiban, valójában tudatosan választott módszerének egyenes következményei. Műveinek többségén, így a most elemzett festményen is ezek a stíluselemek dominálnak: redukált, sápadt kolorit, lebegő formák, furcsa, zavarba ejtő perspektivikus megoldások, áttetsző, transzparens képi részletek. Az esetlegesség, kiforratlanság látszatát keltheti az is, hogy a kép felületén egyszerre van jelen az aprólékos rajz és az impulzív, széles ecsetkezelés, a lazúrosan könnyű és a zsírosan, vastagon felhordott festék. Gulácsy saját szavai adnak magyarázatot minderre: "a kép egyes részei kidolgozatlanok maradnak, torzítanak, esetleg rajzhibásoknak látszanak... ez nemhogy hibája, hanem legnagyobb értéke a képnek, erre a hatásfokozásra már bizonyos mértékben rájött Giotto és Giorgione is, akik már szándékosan bizonyos hanyagságot is megengedtek festményeiken maguknak."

      Ezek a tudatosan használt eszközök segítették Gulácsyt abban, hogy elemelkedjen a látvány gúzsba kötő konkrétumától és az álom transzcendens szféráján keresztül kitágítsa az ábrázolás, a műalkotás dimenzióit.

      Analógiák
      Ferenczy Károly: Lányok virágot gondoznak, 1889, magántulajdon
      Ferenczy Károly: Noémi kislánykorában, 1894,
      Janus Pannonius Múzeum, Pécs Ferenczy Károly: Tyúketetés, 1895,
      Magyar Nemzeti Galéria Ferenczy Károly: Plakátok előtt, 1891, Magyar Nemzeti Galéria

      IRODALOM:
      Lehel Ferenc: Gulácsy Lajos dekadens festő. Budapest, 1922.
      Eisler Mihály József: Gulácsy Lajos. In: Magyar Művészet, 1933. 65-70.
      Gerevich József-Ungvári Gábor: Gulácsy Lajos személyiségének vázlata. In: Valóság, 1977/9. 86-96.
      Szíj Béla: Gulácsy Lajos. Budapest, 1979.
      Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Budapest, 1983.
      Gulácsy Lajos: A virágünnep vége. Budapest, 1989.
      MP

  4. Ferenczy Károly - Papagájok
    1. A Madárdal, a Hegyi beszéd és az Október szépsége a művészetszerető közönség előtt jól ismert. Festőjük, Ferenczy Károly a magyar festészet egyik legragyogóbb állócsillaga. A Madárdal-t a szakirodalom az egyik első modern magyar festménynek tartja, "nagybányai kép"-nek, amely három évvel megelőzte a művésztelep megalakítását. Nem csoda, hogy a Hollósy vezette lelkes "nagybányai" fiatalok Erdélybe csábították az általuk nagyra becsült "arisztokratát". A modern magyar festészet doyenje, Szinyei Merse Pál a Hegyi beszéd festőjét becsülte legtöbbre a "magyar impresszionisták" köréből, Ferenczyt, a legkevésbé impresszionistát, akit fiatalabb, az avantgárddal kacérkodó kortársai egyszerűen csak naturalistának neveztek. Ferenczyt - hasonlóan a legnagyobbakhoz - egyáltalán nem érdekelték a címkék és az izmusok, bármennyire is közhely, de ő valóban a maga útját járta. Talán korai, szentendrei képeit is azért tagadta meg 1903-as gyűjteményes kiállításán, mert túlságosan is emlékeztették ihletőjük, Bastien-Lepage festészetére. Ferenczy életművén belül a korai művekhez egy kicsit hasonló helyre kerültek kései, műtermi csendéletei is. Pedig a tájképeiről, portréiről és biblikus kompozícióiról ismert mester a nagy művek "árnyékában", talán megrendelésre, talán kedvtelésből számos csendéletet is festett.
      Csendéletei javát az 1900-as évek végétől festette minden bizonnyal budapesti műtermének falai között. Ferenczy 1906-ban lett - Szinyei "határozott kívánságára" - a budapesti Mintarajziskola (a későbbi Képzőművészeti Főiskola) tanára, s ekkortól kezdve már csak a nyarakat töltötte Nagybányai házában. Az ekkor már köztiszteletnek örvendő mester a maga finom, szolid módján a művészeti közéletből is kivette részét, egyik vezetője lett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták körének, ami a "műcsarnokiakkal" szemben az akkori progresszív festők érdekeit próbálta képviselni. A MIÉNK-ből ágazott ki a Nyolcak és a magyar avantgárd festészete, de Ferenczy éppoly kevés figyelmet szentelt fiatalabb pályatársainak, mint Picassónak. Talán csak egyetlen festő volt akiért igazán rajongott, mégpedig Rembrandt. Talán az sem véletlen, hogy a nagy előd és a németalföldi piktúra iránti vonzalma elsősorban nem a nagy nyilvánosságnak szánt portréin, hanem kisebb családi képein mint a Noémi kibontott hajjal, illetve csendéletein érhető tetten. Ferenczy számos virágcsendéletet festett és kedvelte a vadkacsás kompozíciókat is, de papagájos csendéletei az igazi kuriózumok.
      Az 1910-es Papagájok két változatban ismert, mindkettő szerepel Genthon István monográfiájában is. A két csendélet "főhőse" két porcelán papagáj és egy porcelán galamb, a festményeket lényegében csak a papagájok helyzete különbözteti meg. Képünkön mindkét papagáj balra néz, míg a párdarabon mindkettő a középen elhelyezkedő galamb felé fordul. A hátteret mindkét esetben egy festőien elrendezett drapéria szolgáltatja, amely későbbi híres aktos kompozícióival rokonítja a papagájos csendéleteket. Ferenczyről tudjuk, hogy egyaránt nagy gondot fordított képei "szellemességére" (témájára) és "artisztikumára" (kivitelezésére) is. Egyik cigányokat ábrázoló zsánere kapcsán írta barátjának, Réti Istvánnak, hogy témája nem igazán szellemes, de képe a "nemes előadás által kaphat némi varázst". (idézi: Genthon, 1979, 34.) Ez a bizonyos varázs hatja át a magasztosnak igazán nem mondható témájú Papagájok-at is. Ferenczy vérbeli koloristához illően nagystílűen a rá jellemző "foltfestéssel" veti vászonra a tarka papagájokat. Az általa kedvelt Németalföldi művészek is festettek papagájos csendéleteket legalább annyira moralizáló, mint dekoratív szándékkal. A papagáj a keresztény szimbolikában arra int, hogy a híveknek éppúgy kell visszhangozniuk az apostolok szavát Isten dicséretére, ahogy a papagáj utánozza az emberi hangot. Ferenczytől ez a moralizáló szándék valószínűleg távol állt, őt inkább a polgári enterieuröket "díszítő" papagájok egzotikuma, szín-kavalkádja ragadhatta meg.

      Reprodukálva:
      Genthon István: Ferenczy Károly, Budapest, 1979, 121. kép

      Irodalom:
      Petrovics Elek: Ferenczy Károly, Budapest, 1925.
      Ferenczy Valér: Ferenczy Károly, Budapest, 1934.
      Petrovics Elek: Ferenczy, Budapest, 1943.
      Réti István: A nagybányai művésztelep, Budapest, 1954.
      Genthon István: Ferenczy Károly, Budapest, 1979.
      Szabadi Judit: Ferenczy Károly pályaképe, in: Nagybánya művészete, szerk: Csorba G. - Szűcs Gy., Budapest, 1994.
      HS

  5. Ferenczy Károly - Est (Fürdőző férfiak)
    1. Változatok egy témára
      A most aukcióra kerülő alkotás az életmű 1912-es, kiemelkedően gazdag és magas színvonalú művészi termésének legjelentősebb sorozatából való. Ebben az időben Ferenczy már meghaladta korábbi alkotói módszerét, mikor egy-egy kompozíciójának hosszadalmas, körültekintő fejlesztését egyazon vásznon végezte el, újra és újra átfestve a korábbi kísérletek eredményeit. A művész fia, Valér így emlékezik e fontos változás körülményeire: "A helyett, hogy újból s újból átfestette volna a képet, hogy így a neki annyira fontos fejlesztést magán a vásznon végezze el: most rajzokat csinált, amelyeken a sötét hátteret tintával festette be, hogy a kép folthatása máris előtte álljon, azonkívül magát a képet is többször megfestette, vázlatosan, sőt nem is mindig vázlatosan, előtanulmányként a végleges műhöz...". Az új alkotói módszer következménye, hogy az Est című kompozíció öt változatban készült el. Kettő közülük kisebb méretű vázlat, három pedig méretben megközelítőleg azonos. Utóbbiakból nehéz volna kiválasztani a képépítés folyamatának végső állomását, annyi azonban bizonyos, hogy míg 1913-ban, a festő gyűjteményes kiállításán valamennyi változat közönség elé került, addig egy évvel később, a Szépművészeti Múzeumban rendezett tárlaton Ferenczy már csupán a most aukcióra kerülő festményt mutatta be. A művész minden bizonnyal úgy vélte, hogy ez a kép - kvalitásai révén - az egész sorozat reprezentálására alkalmas.

      A gyűjtő választása
      Egy-egy festő művészetének vizsgálatakor nem csupán műveinek egykorú fogadtatására érdemes figyelmet fordítanunk, de képeinek utóélete, a műveket megszerző és birtokló gyűjtők személye is tanulságokkal szolgálhat. Különösen igaz ez Ferenczy esetében, akinek alkotásait nem az aktuális divatok egyszerű követői, hanem az igazán elkötelezett műértők válogatták gyűjteményeikbe. Az Est három kiérlelt változata közül - Genthon István monográfiájának tanúsága szerint - egy példány a világhírű karmester, Ferencsik János tulajdonában volt, egy pedig a nem kevésbé elismert operaénekes, Melis György kollekcióját gazdagította. E két kiemelkedő zeneművész feltűnése nem véletlen: személyük ráirányítja figyelmünket az Est kompozíciós rendjének és megfestésének zenei asszociációkat keltő kvalitásaira.

      Zene szemeinknek
      Genthon István, Ferenczy kitűnő ízlésű monográfusa, a következő szavakkal emlékezik meg könyvében az Est-sorozat darabjairól. "A kép három bányászlegényt ábrázol a Plisza patak partján. Ruhátlanul, a nézőnek hátat fordítva állanak az esti napsütésben. A patakra néznek, melynek vize a fa sötét lombkoronája alól kicsillog. ...A képeket párhuzamosan fejlesztette egymás mellett, s valamennyiben dekoratív, szinte zenei ritmus éled meg". Valóban, kevés olyan alkotást találunk a magyar képzőművészet történetében, mely jobban illusztrálhatná a festészet és a zene műfajainak szoros kapcsolatát. A lágy földszínek moll-ra hangolt összhangzata, az ábrázolt alakok beállításai, az izmok simogatóan érzéki megfestése, a sziluettszerűen ábrázolt, végtelen finomsággal modellált foltok egymásra felelő ritmusa, és a lágyan hajló körvonalak összeolvadó harmóniája csak a zene kifejezőeszközeivel állíthatók párhuzamba. Szinte a szecesszióval rokon a formák határain éledő vonalak dallamossága, ám mindez úgy jelenik meg, hogy egyetlen pillanatra, a kép egyetlen apró részletében sem érezhető a korábbi stílus affektált, szándékolt szépelgése.

      "...a festők festője..."
      Egy pillanatra kilépve a modernkori történeti tudományok pozitivista szemléletmódjának hideg és távolságtartó követelményrendszeréből, s persze a katalógustanulmány tradicionális műfajából, hadd végződjön ez az írás a szerző egy személyes élményének felidézésével. Nem csupán az elmesélt beszélgetés tartalma, de a főszereplőjével kapcsolatos közeli, szomorú aktualitás, a reá való emlékezés apropója is mentséget nyújthat e rövid, de talán nem felesleges kitérőre. Alig két esztendővel ezelőtt, néhány művészettörténész társaságában egy estébe nyúló délutánt tölthettem Csernus Tibor párizsi műtermében. Felejthetetlen élmény volt. A beszélgetés egy pontján a következő kérdés feltételével próbáltam jótékony zavarba hozni a testben már feltűnően rozoga, szellemi téren azonban lenyűgözően, szikrázóan friss művészt: "Kit tart a legjelentősebb magyar festőnek?" Tapasztalatom szerint, az esetek döntő többségében e kérdést hosszú mellébeszélés, legjobb esetben is sokszorosan összetett és kicsavart mondatok követik. Csernus azonban gondolkodás nélkül, magától értetődő egyértelműséggel válaszolt: Ferenczy Károly.
      Ítélete Petrovics Elek szavait juttatta az eszembe. A Szépművészeti Múzeum legendás vezetője, a minisztériumi jogászból lett európai hírű múzeumi vezető, aki maga is kiváló ízlésű gyűjtő volt, több mint hatvan évvel ezelőtt a következő szavakat írta barátjának, az író Kárpáti Aurélnak: "Mint jól érzed és érezteted, Ferenczyhez csakugyan különösen vonzódom, s talán annál inkább, mert nem tudott népszerűvé válni és máig inkább a festők festője maradt..." Petrovics, 1943-ban publikált Ferenczy-monográfiájában meg is világította kedvenc művészéhez, egykori igaz barátjához való kitüntetett vonzódásának egyik legfontosabb okát: "Amit adott, nagyon is előkelő, igazi tömény művészet volt, az általános élvezhetőséget megkönnyítő segédanyagok teljesen hiányoztak belőle. ... természetes érzésünket követjük, ha elsősorban azok felé fordulunk rokonszenvünkkel , akik a természet szűzi tisztaságát testesítik meg, hajszálnyi engedményt sem tesznek profán tekinteteknek, s ezzel tehetségükön felül művészi erkölcsük feddhetetlenségének is próbáját állják. Ha rákerül a sor, minden embernek választania kell: Istennek akar e szolgálni inkább vagy az embernek? Ferenczy az előbbit választotta."

      Kiállítva:
      Ferenczy Károly gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, 1913.,
      Magyar Képzőművészek Segítő Bizottsága kiállítása. Szépművészeti Múzeum, 1914.

      Proveniencia:
      Korábban Nagy Zoltánné, majd Soóky András gyűjteményében.

      IRODALOM:
      Ferenczy Valér: Ferenczy Károly. Budapest, 1934.
      Petrovics Elek: Ferenczy. Budapest, 1943.
      Genthon István: Ferenczy Károly. Budapest, 1963, 1979.
      Majoros Valéria Vanília: Ferenczy. Budapest, 2003.
      MP

  6. Ferenczy Károly - A tékozló fiú
    1. Proveniencia:
      A Ferenczy-emlékkiállítás katalógusa szerint 1922-ben Schuler Gusztáv gyűjteményében volt.  1929-ben és 1934-ben az Ernst-Múzeum aukcióin szerepelt. Genthon István 1963-ban  Szabó Frigyes, 1979-ben Hidas György tulajdonaként vette fel a Ferenczy-monográfiát kiegészítő oeuvre-katalógusba (1979-es katalógus szám: 233)

      Kiállítva:
      M.I.É.N.K. 1908 Nemzeti Szalon, Budapest, katalógus: 13
      Ferenczy Károly és gyermekei. Az Ernst-Múzeum kiállításai. XXXIV. 1918. október (A kiállításon két Tékozló fiú kompozíció szerepelt, 72. illetve 109. katalógus szám alatt. A megadott ár alapján elképzelhető, hogy a 72-es azonos a jelen művel.)
      Ferenczy Károly Emlékkiállítás. OMKT 1922. január-február, katalógus: 87
      Az Ernst-Múzeum Aukciói L. 1934. 64. tétel

      Kiállítva és reprodukálva:
      Az Ernst-Múzeum Aukciói XLIII.1929. 154. tétel, 22. tábla
      Az Ernst-Múzeum Aukciói L. 1934. 64. tétel, 10. tábla
      A magyar festészet rejtőzködő csodái – Válogatás magyar magángyűjteményekből I. 1853—1919. Mű-Terem Galéria, Budapest, 2004. 174—175. oldal

      Reprodukálva:
      Genthon István: Ferenczy Károly. KAK, Budapest, 1963. 106. oldal; Corvina Kiadó, Budapest 1979, 99. kép.

  7. Ferenczy Károly - Rózsaszín és fehér rózsák tálon
    1. Oeuvre-jegyzék: 296. In: Genthon István: Ferenczy Károly. Corvina Kiadó, Budapest, 1979.

      Proveniencia:
      - Bäcker Béla tulajdonában (1922)
      - Özv. Bäcker Béláné tulajdonában (1940)

      Kiállítva:
      - Tavaszi kiállítás. Műcsarnok, Budapest, 1911. katalógus: 28.
      - Ferenczy Károly emlékkiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1922. január-február, katalógus: 172.
      - Ferenczy Károly képeinek kiállítása. Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézet, Budapest, 1940. október, katalógus: 98
      Kiállítva és reprodukálva:
      Válogatás magyar magángyűjteményekből. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1980. október-november, katalógus: 198.

      Aukcionálva:
      BÁV 44. árverés, 94. tétel

  8. Ferenczy Károly - Dr. Weiner Adolfné képmása
    1. Ferenczy és a modernizmus

      Czóbel és társai Párizsból hazatérve, 1906-ban művészeti forradalmat generáltak Nagybányán a korabeli magyar ízlés számára ultramodern, fauve-os képeikkel. Ferenczy ugyanebben az évben kezdte pedagógusi működését a fővárosi Mintarajziskolában. Tekintélye oly nagy volt még a neós nagybányai ifjak körében is, hogy például a 23 éves Czigány Dezső, ugyanekkor ismét beiratkozva a Mintarajziskolába, mesteréül Ferenczyt választotta. Rózsa Miklós a neves művészeti író, 1909-ben óvatos bírálattal illette az újító törekvésektől tartózkodó mestert: "... Ferenczy a maga fölényes, arisztokratikus exkluzivitásában nem elegyedik a művészeti harczokba s a hozzá szítók nagy, ifjú és tehetségben oly erős serege vezér nélkül lézeng a szélsőséges irányok szirtjei között. Pedig ha valakinek, úgy ennek a monumentális, ennek a hajlíthatatlan, erős, fegyelmezett és csodálatosan finom művész-egyéniségnek kellene néha-néha hátra is néznie, hogy jő-e utána új nemzedék, mely az ő nemes hagyományait megőrzi és tovább fejleszti, ahelyett, hogy áldozatul essék meg nem értett s ki nem forrott irányoknak." A modernizmus Magyarországot is elérő hullámzására Ferenczy első válasza – szinte kritikája – tehát az volt, hogy tanári állást vállalt a hazai művészképzés "fellegvárában". S bár később részt vett a M.I.É.N.K. 1907-es, majd a Művészház 1909-es megalakításában, barátjához Réti Istvánhoz 1907 áprilisában írott levelében kifejtette, hogy: "... én egész külön csoportnak nézem a Rippli–Gaugin-féle [sic!] embereket, akiktől én a természethez közelebb álló, a természetet intimebben tisztelő embereket élesen megkülönböztetem..." Ferenczy tehát kivonta magát a legmodernebb stílustörekvések hatása alól, de érdekes módon, ez a legcsekélyebb mértékben sem hátráltatta művészetének fejlesztésében. A művészeti kérdésekben kivételes tisztánlátásáról híres Kállai Ernő is csak 1940-ben, a modernizmus viharainak csöndesültével, Ferenczy emlékkiállításának kapcsán jutott arra a következtetésre, hogy: "Szemléletünknek [...] szüksége volt a Cézanne–Matisse–Braque–Picasso vonal konstruktív iskolájára, hogy Ferenczy művészetét átfogó jelentőségének fényében láthassuk. [...] Csak a fantázia messze távolba rugaszkodó, merész útjainak szellemi tapasztalatai tettek éretté bennünket, hogy Ferenczy vonzó festői felületei hátterében bölcs formaépítésének nemes szépségeit is felismerjük."

      Ferenczy női portréi

      Mint a művészről írott monográfiájában Genthon István megfogalmazta, Ferenczy "munkásságából teljesen hiányzik a műkereskedelem számára készült gyors és felületes alkotás."  E megállapítás érvényes az életműben jelentős helyet elfoglaló, megrendelésre készült portrékra is. 1906-tól Ferenczy már nemcsak a teleket, hanem tanári állásának következtében az év nagyobb részét Budapesten töltötte. Ekkortól sűrűsödnek meg életművében a vagyonos nagypolgári családok tagjait ábrázoló, megrendelésre készült képmások. Ezek közé tartozik Weiner Adolfné itt bemutatott 1907-es portréja is. Az 1909-ben itthon a M.I.É.N.K. második tárlatán, majd külföldön a Velencei Biennálén bemutatott arckép, egyik első darabja annak az 1906–1916 között született körülbelül tucatnyi alkotásnak, melyek Ferenczy baráti és ismeretségi körébe tartozó hölgyeket ábrázolnak. Gyönyörű sorozat kerekedik ki, ha végigtekintünk pl. Andreevits Melanie (1906), Weiner Adolfné (1907), Grünwald Vilmosné (1908), Bálint Zoltánné (1909), Weidinger Miksáné (1915), és Schuler Gusztávné (1916) portréin. A megrendelésre készült képmások esetében Ferenczy lélektani vizsgálódástól mentes, távolságtartó magatartása szembetűnő. Weiner Adolfné portréjának értékét is elsősorban a képi egyensúly, a választékos festésmód és kifinomult színválasztás összhangjában találjuk meg. A kevés szín rendkívüli gazdagságában vibráló felület egyik legbravúrosabb részlete a modell ezüstös szürke árnyalatokban pompázó öltözete és annak egyetlen díszeként kibomló fakórózsaszín virág harmónikus együtt rezdülése. A Vasárnapi Ujság névtelen kritikusának véleménye szerint, Ferenczy "női arczképe [...]  finom gyengédségével az igazi költészet tiszta, érthető nyelvén szól hozzánk."

      Kiállítva:
      M.I.É.N.K. második kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1909 február–március, katalóguson kívül.
      VIII. Esposizione Internazionale d’Arte della cittá di Venezia, 1909, kat. sz.: 14.
      Női arcképek kiállítása, Budapest, Könyves Kálmán Szalon, 1911 április, kat. sz.: 13.
      Ferenczy Károly emlékkiállítása, Budapest, Műcsarnok, 1922 január–február, kat. sz.: 74.
      Dr. Kováts László műgyűjteményének kiállítása, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1974. március 31 – május 1., kat. sz.: 34.

      Reprodukálva:
      A Ház, 1909, 61.
      Genthon István: Ferenczy Károly, Budapest, Képzőművészeti Alap, 19631, 102. kép; Corvina, 1979, 97. kép.

      Irodalom:
      Ferenczy Károly levele Réti Istvánhoz, 1907. április 29. MNG Adattár, ltsz.: 8270/1955.
      Lázár Béla: Művészeti kérdések II. A M.I.É.N.K. második kiállítása, Budapest, 1909, 5-6.
      Tövis [Rózsa Miklós]: M.I.É.N.K., A Hét, 1909. február 21., 138-139.
      N. n.: A M.I.É.N.K. kiállítása, Vasárnapi Ujság, 1909. február 28., 171-173.
      Sz. J. [Szablya János]: A M.I.É.N.K. második kiállítása, A Ház, 1909, 53-58.
      Kállai Ernő: A szellemi Ferenczy Károly művészetében (1942), In: Kállai Ernő: Művészet veszélyes csillagzat alatt. Válogatott cikkek, tanulmányok, Budapest, Corvina, 1981, 309-312.
      Genthon István: Ferenczy Károly arcképei, In: Művészettörténeti tanulmányok, Budapest, Képzőművészeti Alap, 1957, 335-348.
      Szelesi Zoltán: Műgyűjtés Szegeden II., A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, 1986, 315-345 [334].

  9. Ferenczy Károly - Fiatal lány arcképe (Léderer Rudolf leánya)
    1. Kiállítva:
      Ferenczy Károly emlékkiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1922. január - február, katalógus: 58.

      Reprodukálva:
      Genthon István: Ferenczy Károly. Corvina Kiadó, Budapest, 1979. 118. kép

       

  10. Ferenczy Károly - Női arckép (Hullámos hajú lány)
    1. Reprodukálva:
      Ferenczy Károly (1862 - 1917) gyűjteményes kiállítása Szerk. Boros Judit
      Plesznivy Edit. Magyar Nemzeti Galéria, katalógus, 2011. november 30. - 2012. május 27. 73. oldal, Katalógusszám: F 48.
  11. Ferenczy Károly - Kettős női akt festmény előtt
    1. 1903 novemberében nyílik meg a budapesti Nemzeti Szalonban Ferenczy Károly gyűjteményes kiállítása. A tárlat képei a kritika és közönség egyöntetű elismerését vívják ki, a nagybányai alapító mester festői nagysága immár kétségbevonhatatlan. Ferenczy ebből az időből származó Önarcképén (MNG) magabiztos, öntudatos művészként ábrázolja magát, munka közben, kezében palettával és ecsettel. A klasszikus festőarcképek sorába illeszkedő önportré fordulópontot jelez az életműben, az elmélyültebb elméleti összefoglalás igényét. A festőművészet lényegi kérdéseit feszegető művek sorába tartozik a Kettős női akt is. Előzménye a Festő és modell (MNG) 1904-ben készült kompozíciója, képünket Ferenczy Valér – a festő fiának – oeuvre-katalógusa is időben e mű mellé helyezi. Genthon István a Ferenczy-életművet számbavevő katalógusa a képet Illés Sándor tulajdonaként említi és analógiái alapján (Két női akt, Genthon 84., 85. kép) keletkezését szintén 1904 körülre teszi.

      Ferenczy Károly nagysikerű budapesti tárlata után mind gyakrabban tartózkodik a fővárosban. Ahogy 1896 óta, a nyarakat most is rendszeresen Nagybányán tölti, ahol a táj szépségeit kihasználva többnyire szabadban fest. A téli hónapokra azonban 1903 után már Budapestre költözik. “Budapestnek csak a három-négy hónapos tél jut, rövid, szürke napjaival – írja Meller Simon 1905-ben megjelent cikkében – Ezt a kis időt szenteli Ferenczy régi szerelmének, az ember ábrázolásának. Itt készül képmásai nagy része, melyeken hol a jellem erőteljes kifejezését adja, hol az éppen őt foglalkoztató festői problémák egy-egy megoldását." Amint Ferenczy Valér leírásából tudjuk a Festő és modell 1904 telén egy Podmaniczky utcai, műteremként használt földszinti üzlethelységben készül. Ferenczy a következő télen már a Rottenbiller utcában bérel műtermet. Képünk 1904 vagy 1905 telén e műtermek valamelyikében készült. Ez idő tájt Ferenczy rövid ideig magániskolát is vezet. Az itt felvetődő stúdiumjellegű feladatok és a műtermi körülmények együttesen játszhattak szerepet abban, hogy 1904 után Ferenczy érdeklődése a korábban alig gyakorolt aktfestés irányába fordul. A Kettős női akt festmény előtt annak az aktciklusnak egyik nyitódarabja, amely 1906 – Ferenczy főiskolai tanári kinevezése – után, a tizes években klasszikus aktfestmények sorozatában teljesedik ki.

      A Festő és modell tárgya modelljét a megfelelő testtartásba igazító művész. A mester a nézőnek háttal áll, kézmozdulata azonban, amellyel életre kelti és megörökíti a nőt, a teremtő gesztusa. Mögöttük díszesen faragott üres képráma, a születő mű jövendő befogadója, a síkra képezett valóság ünnepélyes kerete. A Kettős női akton a festő alakját műve, a háttérben megjelenő festménye helyettesíti. A mű Ferenczy Károly Nyári reggel (Mgt., Genthon 71.kép) címen ismert, 1902-ben készült kompozíciója, amelyről az új kép összhangja érdekében elmaradnak a figurák és az előtér fűre dobott öltözékei. Ferenczy később is él a “kép a képben" motívummal: Grünwald Vilmosné 1908-ban készült arcképének és Léderer Rudolf leányának portréja hátterében szintén megjelenik egy-egy festményének részlete (Genthon 104, 118. kép).

      A berámázott festményt félig takaró kék és barna függönyök előtt két női akt jelenik meg. A háttal és a félig szembe forduló aktok modellje azonos, vonásai feltűnnek a Festő és modellen is. Ugyanazon modell megkettőzése gyakori Ferenczy műtermi aktfestményein (pl.: Henyélés, 1908, Genthon 106.), és megjelenik az életmű utolsó, összefoglaló művén a Cigánylány (1916, Genthon 170.) címen ismert kompozícióján is. A háttal és szemközt ábrázolt kettős akt feltűnik Ferenczy egy másik festményén is (Két női akt, Genthon 85. kép). Ez utóbbi vázlatán a két figura hátterében egy harmadik alak elnagyolt vonásai is kivehetőek (Genthon 84. kép). A harmadik figura megjelenése egyértelműen jelzi a kettős női aktok klasszikus előképét, hiszen beállításuk igen hasonló a reneszánsz festészet három gráciájának ábrázolásához. A Gráciák (Khariszok) a görög-római mitológiában a természet rendjét és harmóniáját megtestesítő báj és kellem istennői. Lágy kézmozdulatokkal összekapcsolódó hármas aktjuk egy nápolyi freskó nyomán tűnik fel reneszánsz és barokk festményeken, leghíresebb példájuk Botticelli Primaverajának hármas női aktja.

      A Két női akt Ferenczy Valér által közölt leírása (Ferenczy Valér kat. sz.: 127.) képünkre is igaz: “A két meztelen nő egymást kézen fogva, kifejezetten “modellt áll"; a beállítás nem akar más lenni, mint két emberi alak harmonikus vonalmenetü, szép mozdulata." A női test ábrázolása ősidők óta a képzőművészet egyik legfontosabb tárgya, az aktábrázolás a festészet alfája és omegája, látszólagos egyszerűségében is összetett feladata. Ferenczy kettős női aktja első pillantásra műtermi stúdium, jelentése azonban ennél sokrétűbb, alakjuk a festői összhang és szépség utáni vágy megtestesülése.

      Ferenczy alkotása a festészet két alapvető műfajának – tájkép és aktábrázolás – összekapcsolásával hoz létre sajátos művészet-allegóriát, amely a képre a valóság különféle síkjait rétegzi: a háttér tájfestményéhez képest az aktok alakja valóság, megkettőzött, színpadra állított figurájuk azonban a háttér tájképével együtt csak illúzió, a valóság festett képe, amely együttesen a művészi teremtés folyamatának lépcsőfokait tárja a néző elé.

      Irodalom:
      Meller Simon: Ferenczy Károly. Művészet, 1905, 281-290.
      Malonyay Dezső: Ferenczy Károly. In.: Malonyay Dezső: A fiatalok. Budapest, 1906.
      Ferenczy Valér: Ferenczy Károly. Budapest [1943] – Oeuvre-katalógus sz.: 126. Két meztelen nő, dobogón állva. Budapest 1904 körül. Dr. Schmiedek Tibor tul.
      Petrovics Elek. Ferenczy. Budapest, 1943.
      Genthon István: Ferenczy Károly. Budapest, 1979.  – Említése lappangó műként: 35. oldal – Oeuvre-katalógus sz.: 183. Két női akt, 1904, Illés Sándor tul.
      Zwickl András: Nagybánya és az aktfestészet. In.: Nagybánya művészete. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1996, 246-269.
      RA

       
       

       

  12. Ferenczy Károly - Változat a Madárdalhoz
    1. Az életmű mint periódusos rendszer

      Ferenczy Károly életművéről szokás azt mondani, hogy az organikusan követhető, belső fejlődés alapján kialakított életművek csoportjába tartozik (ellentétben például Vaszary János életművével, amelyben számos váratlan fordulat tanúi lehetünk). Hiátusok azonban itt is vannak - így például nehezen követhető, miként lépett át Ferenczy a szentendrei képek távolságtartó, hűvös "finom naturalista" látásmódjából a müncheni időszak erőteljesen árnyalt hangulati szimbolizmusához, konkrétan a Kavicsot hajigáló fiúktól az Orfeuszhoz vagy a Madárdalhoz. Ezt a hiányt tölti ki a Virág Judit Galériában felbukkant, korábban ismeretlen kép, amely feltehetően azonos a Ferenczy oeuvre-katalógus F-33. tételével.[1]Az adatok és reprodukció nélkül, Madárdal (Vázlat) címmel számon tartott kép a Genthon István által összeállított életműkatalógusban jelent meg először[2], lappangóként, provenienciája pedig egy1919-es műcsarnoki kiállításig vezethető vissza. Korábbi tulajdonosai között Genthon két ismert gyűjtő, Schuler Gusztáv és Dános Géza nevét említi. Kérdéses azonban, hogy valóban az említett vázlattal kell-e azonosítanunk a jelen képet, vagy egy teljesen új, korábban adatszerűen sem ismert alkotással gazdagodott a Ferenczy-életmű. Utóbbi esetben indokolt a kép Változat a Madárdalhoz címmel való nyilvántartása.

      A Madárdal és vázlatai

      Ferenczy Károly egyik legismertebb és legkedveltebb képe, a Madárdal első pillantásra egy egyszerű témát jelenít meg, ráadásul szokatlan közvetlenséggel. Azt látjuk, ahogy egy piros ruhás, áldott állapotban lévő fiatal nő a föléje magasodó fa lombozatát kémleli. A címből tudjuk meg, hogy egy számunkra láthatatlan énekesmadár hangját hallgatva a madarat keresi vagy nézi. Az ábrázolás tehát csak a címével együtt teljes - a téma két meghatározó elemét, a madárdal, illetve a nő boldogságának forrását nem látjuk. A mű Ferenczy új, a müncheni évektől érvényes ars poeticájának megfogalmazásaként arra figyelmeztet, hogy egy kép teljes tartalma csak közvetetten, a látvány komplex befogadása során, recepciós folyamatkéntragadható meg. Mint ismeretes, a Madárdal 1893-ban, Ferenczy Münchenbe való áttelepedésének első évében keletkezett. A MNG Ferenczy kiállításának katalógusában Bicskei Éva ismerteti a kép rajzvázlatait[3], amelyek közül kettő a kész változathoz hasonlóan, közeli kivágásban, egy fatörzs mellett ábrázolja a felfele tekintő nőalakot (G-106 és G-107), a harmadik azonban távoli nézetből egy ligetszerűen beültetett parkban, egy fa alatt ülve jeleníti meg a madár hangjára figyelő fiatal nőt (G-108). Elhelyezése hasonló ahhoz, ahogyan Ferenczy egy másik ekkoriban festett kompozíciója, a Tavasz az Englischer Gartenben (F-42 – F-44) terében helyezte el az álló, ülő, fekvő alakokat. Mivel ez utóbbi képet feltehetően szétvágta, és ma csak a darabok vagy a hozzá készült tanulmányok reprodukcióit ismerjük, e képet alig használhatjuk Ferenczy festői gondolkodásának rekonstruálása során. Ezt a hiányt pótolja tehát a most előkerült Változat a Madárdalhoz című kép.

      Vegyük szemügyre a képet

      A fa lombos koronáját kémlelő, piros ruhás nőalak a kép középterében látható, és mozdulatát tekintve bizonytalan, hogy a feje fölött megbúvó madarat keresi, vagy bújócskát játszik a fatörzs átelleni oldalán felsejlő fehér ruhás nőalakkal. Két karját felemelő, derékból kicsit hátrahajló mozdulata ugyanis mindkét lehetőséget magában rejti. Egy harmadik, ülő nőalak, amely az említett ülő alakos rajzvázlatra emlékeztet, kicsit távolabb, a kép bal féltekében látható. A sematikus, inkább csak jelzett női alakoknál hangsúlyosabbak a tájképi részletek, így az előtérben látható masszív fatörzs (amely motívumként tíz évvel később, A festő és modellje szabadtéri változatán, szintén egy piros ruhás nőábrázolással együtt bukkan fel újra), illetve a reggeli párába burkolt park fényei, amelyek nagyon hasonló módon jelennek meg Ferenczy további kora-müncheni munkáin, így az 1893-as Önarcképen vagy az ugyanekkor festett Orfeuszon[4]. Utóbbi, a lombok között látható madárral, mintegy párját képezi a Madárdal végső változatának, miközben sajátosan erotikus hátteret is teremt neki. Az 1893-ban festett munkákat átnézve, úgy tűnik, hogy ekkoriban két probléma foglalkoztatta Ferenczyt. Az egyik a közvetlenül szemlélt természeti motívum árnyalt, sematizmustól mentes, élményszerű ábrázolása, a másik, ezzel összefüggésben, a kép szubjektivizálása, más szóval hangulati (érzelmi) tartalommal való telítése, illetve e telítettség megnyitása a kép befogadója számára. A Változat a Madárdalhoz jól mutatja, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a festőnek e kérdések felismerése és festői megoldása során. Mindenekelőtt el kellett hagynia az egyenletes műtermi világítást, és meg kellett tanulnia a térmélység és a hangulati gazdagság érzését keltő színes tónusok alkalmazását, úgy, ahogy ezt éppen a jelen Madárdal-változaton is megfigyelhetjük. Ugyanakkor mintha a kép mégsem elégítette volna ki Ferenczy intimitás-igényét, arra sarkalva őt, hogy a képkivágás szűkítésével hozza közelebb a befogadót a látványhoz. Az eredmény mind a Madárdal, mind az Orfeusz esetében oda vezetett, hogy nézőként gyakorlatilag a kép terében állunk, szinte érintésközelben az ábrázolt alakokkal. Ezt az ekkor megtalált képkivágást Ferenczy előszeretettel alkalmazta számos további képén is. Kialakításában a most előkerült és a Ferenczy életmű szerves részét képező Változat a Madárdalhoz című képnek, mint a téma első feldolgozásának, jelentős szerepe volt.

      Boros Judit

      Ferenczy Károly (1862–1917) gyűjteményes kiállítása. Katalógus. Magyar Nemzeti Galéria 2011. Oeuvre katalógus, összeállította Boros Judit, Pálinkás Réka, Pesznivy Edit. A továbbiakban oeuvre-katalógusként erre utalok. Az F-fel jelzett számok a festménykatalógus, a G-vel jelzettek a grafikai katalógus tételeit jelölik.

      Genthon István: Ferenczy Károly, 1862–1917. Bp. 1963, 33. tétel.rn[3]Bicskei Éva: Madárdal, képelemzés.Ferenczy Károly (1862–1917) gyűjteményes kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, 2011. 164–166.rn[4]Az itt említett képek az Oeuvre katalógus F-182, F-35, F-47. számú tételeirn

       

  13. Ferenczy Károly - Rickl Gyuláné, Veszprémy Susanne arcképe
    1. OEUVRE-JEGYZÉK:

      •Grafikák/172. In.: Ferenczy Károly (1862-1917) gyűjteményes kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2011.

      PROVENIENCIA:

      •korábban Benkő Lajosné gyűjteményében (1940)

      KIÁLLÍTVA:

      •Ferenczy Károly képeinek kiállítása. Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete, Budapest, 1940. október, katalógus: 12.


      EGY PESTI SZÉPASSZONY AZ ELEGÁNS TÁRSASÁGBAN

      Rickl Gyula (1851 –1922) igazságügyi államtitkár 1882-ben vette feleségül Veszprémi János curiai tanácselnök Susanne nevű leányát, kinek kiemelkedő szépségéhez megfelelő neveltetés és műveltség társult. Már férjes asszonyként több fordítást publikált a korabeli lapokban, 1893-ban pedig egy francia regény magyarításával hívta fel magára a figyelmet. Életéről nem sokat tudunk, leginkább társadalmi környezetének felrajzolásához találhatunk adatokat, főleg a századfordulón nagy hírnévnek örvendő Feszty-Jókai szalon történetét bemutató írásokban. A szalont Justh Zsigmond ösztönzésére (is) Feszty Árpád festő és felesége Jókai Róza nyitották meg 1892-ben, részben azért, hogy az öregedő Jókai Mór számára megfelelő társasági életet biztosítsanak.

      Mint Császtvay Tünde irodalomtörténész írja a Szalon „- nem kis részben a kiváló sajtóvisszhangnak köszönhetően - nagyon hamar elérte, hogy a látogató nem pusztán egy baráti társaságba lépett be, hanem a modern művészelit csapatának kiválasztott és beavatott tagjává vált, tehetsége pedig igazi elismerést nyert.” (http://epa.oszk.hu/00000/00003/00033/csasztvay.html).

      E társaság állandó tagja volt Rickl Gyula és felesége is, akárcsak Ferenczy Károly bátyja, Ferenczy Ferenc, aki egyébként az igazságügyi minisztériumban dolgozott. Egy 1925-ös felvételen Rippl-Rónai József és mások mellett Rickl Gyuláné és Ferenczy Ferenc is látható (PIM, Jókai Mór-hagyaték, F 3301).

      Nem tudjuk, milyen körülmények között került sor Rickl Gyuláné arcképének elkészítésére, az azonban jól látható, hogy ez a majdnem 75 év lappangás után előkerült mű kiválóan illeszkedik Ferenczy századvégi, szecessziós jellegű rajzainak sorába (Lukovics Istvánné Minich Vilma portréja, 1896; Nápolyi emlék, 1896, Vázlat Rávai Mór Jánosné arcképéhez, 1897, stb.). Rickl Gyuláné mellszobrát egyébként a korszak legkeresettebb szobrásza, Zala György készítette el.

      BJ

  14. Ferenczy Károly - Kalács és kék porcelán (Uzsonna előtt)
    1. \n

       

      „válogatottá teszi a pillanatot”

      Kevés festőnk jellemrajza, külső és belső karaktere áll előttünk olyan pontosan, találó jelzőkkel körülírva, mint Ferenczy Károlyé. Képeit látva könnyen felidézhetjük fia, Valér elfogódott, finom árnyalatokkal teli szavait, de egykori kollégái, festők, művészettörténészek és kritikusok is feltűnő kedvvel időztek el alakjánál, ha képeinek stílusáról, értékéről esett szó. Minderre látszólag egyszerű a magyarázat: „Tökéletes az összhang egyénisége és művészete között” – írta róla Petrovics Elek, aki egyszerre volt gyűjtője, barátja és a Szépművészeti Múzeum igazgatójaként, számtalan művészeti cikk szerzőjeként egyik legelhivatottabb támogatója is. 1943-ban megjelent könyvében így írt arról a különleges kapcsolatról, mely képet és alkotóját, a művet és az embert összefűzte:

      „szemérmes tartózkodása, természettől való nemessége, végtelen komolysága szól hozzánk művészi munkájának érzelgést kerülő, az érzést is csak fátyolon át sejtető költészetéből, minden közönségest, olcsóságot és ügyeskedést megvető, végsőkig vitt tisztaságából.”

      Petrovics könyvének megjelenése előtt három évvel, 1940-ben látott napvilágot a Ferenczy alkotói ethoszát, nemes hagyományait továbbvivő festő, Bernáth Aurél írása, mely ritka érzékkel világította meg egyik legfőbb ideáljának emberi karakterét és műveinek utánozhatatlan kisugárzását:

      „Hűvösebb világ, rejtettebb, magasabb szférákban nyílt lélek, ahol nagyobb a csend, s ahol az ott élőtől is nagyobb csend kívántatik. Ferenczyben van valami a magányos erdei sétáló hallgatózásából. Olyan neszekre figyel, melyeket mások nem is érzékelnek, vagy csak úgy hallanak meg, ha már nagyon sokáig üldögéltek elmerülve egy páfrányos, mohás, lombfödte zugolyban. Nem közlékeny, de a szó, amit kimond, választékos és jelentékeny, s ami fő: kimeríti a tárgyat. Szavai tőmondatokká formálódnak, rossz hallásúak számára sokszor gőgös színezetűek. (…) Az ilyen szellemek látszólag nem tartják kezüket az élet ütőerén. Valahogy fölötte állnak. De munkáikban éppen ezért nagy egységet fognak át, szintetikusak megjelenítésben, tartalomban egyaránt. A »napos oldal« örömei csak messziről csillognak ide, oldva, szinte akként, ahogy egy bál zajára az elmenő visszafülel. Válogatott pillanatokat idéz fel inkább, illetve válogatottá teszi a pillanatot. Jelentőssé emel tárgyat, személyt s ezek kapcsolatát. Mélységesen ünnepélyes hangulatot varázsol, s azt szinte lombsusogással veszi körül.”

      Az otthon csendélete

      Ezt az „ünnepélyes hangulatot”, a „válogatottá tett pillanat” meghitt emelkedettségét érezzük a most bemutatott, Kalács és kék porcelán című festményen is. Ferenczy kivételes tehetsége révén néhány, látszólag véletlenül kiválasztott, kevés eszközzel karakterizált tárgy megfestésével is képes volt sokak által megcsodált otthonuk varázslatos hangulatát megidézni. „Gyönyörűen élnek” – írta a fiatal festőnő, Seidler Irma 1908-ban Lukács Györgynek, mikor elfogódott szavakkal számolt be a Ferenczy-családnál szerzett élményeiről:

      „Végtelenül jól érzem ott magamat. Az ő életük igazán nem közönséges, hanem egy végtelen gazdagságon felépített, nemes, melegen egyszerű valami, – egy magasabb létezési forma. (…) Remek, üde, szépségtől illatos levegőt lélegzik ott az ember.”

      A számos Ferenczy-képen is feltűnő, barnás-vörös kasmírkendő hímzett mustrájával, lágyan kanyargó kalligrafikus díszítésével a kompozíció hangsúlyos elemévé nemesül. A festő felesége, Fialka Olga szenvedélyesen szerette és gyűjtötte a hímzett textíliákat, melyek férje festményein ugyanúgy „vándoroltak” át a magas művészet szférájába, mint Rippl-Rónai képein a Róma villa enteriőrjeiben hanyagul „elszórt”, harsogó színű szőttesek. Ferenczy csendéletének izgalmas rajzolatú, a domináns szív-motívummal érzelmes asszociációkra csábító terítőjén a családi együttlét idilli hangulatot árasztó rekvizitumai tűnnek fel: egy frissen kisült kalács és egy jellegzetes, kék mintájú porcelán teáskészlet néhány darabja. Tálcára helyezett fehér terítőn két csésze és egy kanna: két ember meghitt beszélgetésének, közösen elfogyasztott reggelijének egyszerű, de beszédes kísérői. Bár a kép készítésének éveiben, a modern festészet „szüzsé-ellenes” attitűdje okán a csendéleteken felbukkanó tárgyak már sokkal inkább a művész autonóm képépítésének, szerkesztő akaratának „lelketlen” alapanyagai, mégis e festmény láttán a néző önkéntelenül, sőt előzetes, racionális elhatározásával szembeszegülve „kénytelen” érzelmekkel telített történetet kanyarítani a kompozícióban feltűnő motívumok köré. Tudjuk, hogy amit látunk csupán szín, forma és ritmus, mégis orrunkban érezzük a lassan kihűlő kalács illatát, és szívünk szerint azonnal két kezünkbe fognánk a forró teával telt csészék tapintásra ingerlő, kerekded formáit. Ferenczy remekműve minden ízében tiszta, a formák és a szín magában való szépségét zengő festészet, mégis időtlen hangulat, megnemesítő érzelem rejtőzik az ábrázolt látvány felszíne mögött, mely ellenállhatatlanul rabul ejti a nézőt.

      Az ihlető kép

      Egy műgyűjtemény sokszor évtizedekig tartó felépülését tudatos lépések és szerencsés vagy éppen szerencsétlen véletlenek sorozata kíséri. Előfordul, hogy a tárgyak „csak úgy”, a kollekció létrehozójának akaratától szinte függetlenül, a körülmények váratlan fordulataként hullnak a gyűjtő ölébe, de sokszor a megszerzés látszólag spontán aktusa mögött komoly munka, vágyakozással töltött évek sejlenek fel. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a Kalács és kék porcelán két olyan ember tulajdoná- ban is hosszú éveket töltött, akiknek életében Ferenczy művészete kitüntetett szerepet játszott. Schmidek Tibor a két világháború között a festő műveinek egyik legjelentősebb vásárlója volt, ahogy a róla szóló, 1929-ben megjelent cikk szerzője, Iván Ede írta: „Ez a legnagyobb Ferenczy-gyűjtemény a Szépművészeti Múzeum Ferenczy-anyaga után!” A festő közel húsz alkotását tartalmazó kollekcióból a most bemutatott kép Genthon Istvánhoz, a 20. század egyik legjelentősebb magyar művészettörténészéhez került. A Kalács és kék porcelán nemes szépsége és varázslatos hangulata minden bizonnyal jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy Genthon megírja korszakos monográfiáját a lakásában őrzött mű szerzőjéről, Ferenczy Károlyról.

      Molnos Péter

      \n
      \n \n

      Képtörténet

      \n

      Kiállítva:- Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat téli kiállítása, Műcsarnok, Budapest, 1915–16. (Kat. 26.) - 100. Festmény-aukció, Bizományi Áruház Vállalat Rt., Budapest, 1997. november–december (Kat. 171.)

      \n \n \n \n

      Reprodukálva

      \n

      Reprodukálva:- Genthon István: Ferenczy Károly, Budapest, 1963. (143. kép) - Genthon István: Ferenczy Károly, Budapest, 1979. (129. kép) - 100. Festmény aukció, katalógus, Bizományi Áruház Vállalat Rt., Budapest, 1997. (71. oldal)- Pogány Gábor: Aukciók – Mesterek, Budapest, 1998. (39. oldal) - Modern magyar festészet 1892–1919, szerk.: Kieselbach Tamás, Budapest, 2003. (65. kép) - Modern Hungarian Painting 1892–1919, szerk.: Kieselbach Tamás, Budapest, 2003. (65. kép) - Ferenczy. Ferenczy Károly (1862–1917) gyűjteményes kiállítása, katalógus, szerk.: Boros Judit, Plesznivy Edit. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2011. (269 és 369. oldal)Irodalom:- Ferenczy Valér: Ferenczy Károly, Budapest, 1934. - Petrovics Elek: Ferenczy. Budapest, 1943. - Bernáth Aurél: A múzsa körül, Budapest, 1962. (32–36.) - Genthon István: Ferenczy Károly, Budapest, 1963, 1979. - Ölel Carolus. Ferenczy Károly levelezése, szerk.: Boros Judit, Kissné Budai Rita, Budapest, 2011.

      \n \n \n \n

  15. Ferenczy Károly - Est
    1. Ferenczy Károlyt mint az impresszionista, plein air festészet egyik legsikeresebb magyarországi meghonosítóját szokás emlegetni. Naturalistaként indult, eleinte zsánerképeket festett, majd müncheni tartózkodása során ismerkedett meg a szimbolista és szecessziós iskolákkal. Bár nem tartozott a nagybányai iskola alapítói közé, legnagyobb mértékben az ő szellemisége határozta meg a művésztelep fejlődését. Korai művei ,,finom lírájukkal, gyöngyházas színeikkel, klasszicizáló modellálásukkal még a Jules Bastien-Lepage-féle finom naturalizmust idézik. Nagybányai működése nyomán stílusa megváltozott, a természet üde jelenléte állandósult festményein. Színkezelése impresszionisztikus lett, vibráló koloritok és változatos, heterogén árnyékok árasztották el vásznait. Utolsó időszakának stílusát, mely főiskolai oktatói tevékenységét kísérte, a következő szavakkal jellemezte: ,,kolorisztikus naturalizmus szintetikus alapon .

      Ferenczy Károly német eredetű bánáti családban született Bécsben 1862-ben. A fiatal Ferenczy jogásznak készült, majd Mosonmagyaróváron elvégezte a gazdasági akadémiát. 1884-ben ismerte meg osztrák unokatestvérét, Fialka Olgát, aki ,,művészeti oktatója és múzsája lett egy személyben . Esküvőjüket követően együtt utaztak Münchenbe, Rómába, majd Nápolyba. 1887-től 1889-ig Ferenczy Párizsban tartózkodott, a Julian-akadémiát Csók Istvánnal és Iványi-Grünwald Bélával együtt látogatta. Tanárai Robert-Fleury és William- Adolphe Bouguereau voltak. 1889-92 között Szentendrén dolgozott, 1893-ban családjával Münchenbe költözött, ahonnan 1896-ban telepedett át Nagybányára. A századforduló idején Ferenczy minden jelentősebb kiállításon részt vett. Miután a nagybányaiakat a pesti közönség elfogta 1897-ben és 1898-ban a Nagybányai Festők Kiállításán, majd a Nemzeti Szalon, az Ernst Múzeum és a Művészház tárlatain is. Első gyűjteményes kiállítását 1903- ban rendezte a Nemzeti Szalonban. Egyike volt az 1907-ben létrehozott Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapítóinak és részt vett a csoport mindhárom budapesti kiállításán. 1902-től a Nagybányai Szabad Festőiskola tanára. 1906-tól haláláig Szinyei Merse Pál hívására a pesti Mintarajziskola (1908-tól Képzőművészeti Főiskola) tanára volt. 1905-ben a Velencei Biennále, 1913-ban a müncheni nemzetközi tárlat aranyérmét kapta meg. Mindhárom gyermeke, Valér, Noémi és Béni is képzőművész lett. Az aukcióra kerülő csoportkompozíciójának öt variációját ismerjük, ezek közül két mű kisebb vázlat, a három másik nagyjából azonos méretű olajkép. Genthon István híres Ferenczy monográfiájában így ír a festményről, melynek végső kivitelezésében fontos szerepet játszott a jelenleg aukcionált olajvázlat : ,,Rendkívül sokáig, az egész nyár folyamán foglalkoztatta Est (1912) című képének fejlesztése. Két rajzot is ismerünk hozzá, melyen csak két-két alak látható, csak ennek olajvázlatán jelenik meg a harmadik. A kép három bányászlegényt ábrázol a Plisza patak partján. Ruhátlanul, a nézőnek hátat fordítva állanak az esti napsütésben. A patakra néznek, melynek vize a fa sötét lombkoronája alól kicsillog. Az első megfogalmazás kis méretű és vázlatos, a második megsérült 1945-ben, aljáról egy széles csíkot le kellett vágni, a többi három szinte azonos méretű, s a festői traktálásukban úgyszólván semmi különbség nincs. A képeket párhuzamosan fejlesztette egymás mellett, s valamennyiben dekoratív, szinte zenei ritmus éled meg. A három akt víz partján álló fák előtt a pillanatot rögzítve épp kimozdul, előre lép. A bal oldali fának támaszkodik. Van valami esetleges mozgásukban, ám a hármójukat együttesen szemléljük, a különféle mozdulatok ritmusát érzékeljük. Testükön szórt fény csillan, erősebben csak a lombkorona zöldje fénylik. Rendkívüli hatású a meleg sárgákkal átitatott táj és testek közé ék alakúan benyúló víztükör hideg opálos színvilága. A Vázlat minden erénye megtalálható a képen, a festésmód könnyedsége, az egymáson úszó festékfoltok laza hálója és a finom tónuskülönbségekből felépülő színvilág nyugodt, harmonikus érzést, erős hangulati hatást teremt.

  16. Ferenczy Károly - Előkép a Háromkirályokhoz (Lótanulmány)
    1. Oeuvre-jegyzék: 101.
      In.: Genthon István: Ferenczy Károly. Corvina Kiadó, Budapest, 1979

      Aukcionálva: BÁV 18. árverés, 34. tétel

      Kiállítva:
      Ferenczy Károly képei. Nemzeti Szalon, Budapest, 1903. november 19. – december 15. katalógus: 65.
      Ferenczy Károly emlékkiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1922. január-február, katalógus: 185.
      A Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület 40 éves fennállása alkalmából rendezett jubileumi kiállítás. Nemzeti Szalon, Budapest, 1935. január 5-28. katalógus: 16.
      Magyar Mesterművek kiállítása. Nemzeti Szalon, Budapest, 1936. június 6-30. katalógus: 31/a

      Reprodukálva:
      Genthon István: Ferenczy Károly. Corvina Kiadó, Budapest, 1979. 44. kép

  17. Ferenczy Károly - Ernst Sándorné
    1. A zománcos kék ragyogású ruhába öltözött nő bal profil-térdképe ferenczy összegező stílusának jellegzetes példája.
      Ferenczy Múzeum, Szentendre

  18. Ferenczy Károly - Grünwald Vilmosné
    1. Ferenczy megrendelésre készítette el Grünwald Vilmos és felesége portréit. A férfi portréja meglehetősen konvencionális, akadémikus stílusú, az asszony portréja azonban meghitt és vonzó hangulatú.
      MNG, Budapest

  19. Ferenczy Károly - Kettős arckép (Béni és Noémi)
    1. Mintarajziskolai tanársága idejétől fogva egyre nagyobb teret hódítanak Ferenczy munkásságában az ún. műtermi műfajok, a csendélet, az akt, a portré. Érdeklődése fokozatosan az emberábrázolás felé fordult. Példa erre az 1908-ban készült Kettős arckép, melyet Nagybányán, de már műteremben festett. Dekorativitás iránti hajlamának ismételt érvényesülését köszönhetjük e műben. Ferenczy kedvvel foglalkozott a portréigényű csoportkép műfajával. Utolsó alkotókorszakának számos műve kettős vagy hármas portré. Miközben a magasrendű portréművészet igényességével fordult modelljei felé, a vásznon két-három alak elrendezésével megvalósíthatta kompozíciós elképzeléseit. Ikergyermekeit, a 18 éves Noémit és Bénit ábrázolja a Kettős arckép. Közelről nézve a kép részletgazdagsága tűnik fel, az arcvonások hűsége és a két különböző karakter megragadásának hitelessége. Érdeklődéssel időz öltözékük részletező megfestésén. Noémi finom vonalú fehér csipkeruháját, Béni mintás szürke pulóverét valósághű előadásban örökítette meg. A kék háttér előtt Noémi fehér ruhás alakja sugárzóan meleg színfoltja a képnek. Bénit öltözékének szürke-fekete színei halványabbá tennék, ám a mögé helyezett fehér-piros szőttes díványpárna megteremti az egyensúlyt. A kompozíció sziluett-hatásra épül; a két figura mögött kobaltkék selymes függöny zárja a teret, körvonaluk határozottan válik el a sötét, egynemű háttértől és már nagyobb távolságról világos, érthető látvány nyújtanak.
      MNG, Budapest

  20. Ferenczy Károly - Nyilazók
    1. Ferenczy Károly 1906 után festett képei egyre gyakrabban készültek műteremben. Űgy tűnik, Nagybánya táji szépségei nem vonzzák már, felhasználta, amit festészete számára nyújthattak. Egy-egy nyár mégis fellobbantja érdeklődését, s hajdani ihletője olykor ismét alkalmas motívumokkal szolgált a műtermi festés során bekövetkezett stílusváltás új téma-követelményeihez. 1911 nyarán újra megjelentek vásznain a nagybányai hegyek, erdők, a fénylő égbolt, a sugárzó napfény. Célja azonban már nem a természet és a benne élő ember összetartozásának kifejezése a téma és a környezet hangulati egysége által Nyilazók című képe ékes példa arra, hogy táj és ember egysége más minőségű lett piktúrájában. A festői előadás sommázó, összefoglaló volta dekoratív színfolttá minősíti, s így rangban egymáshoz közelíti motívumait. Nem a fehér ruhás fiú és leány alakja e kép tartalmi középpontja, hanem egy tárgy és három szín: a kör alakú, fehér-fekete-piros céltábla. A pasztózus festékfelrakás a felület mozgalmasságát eredményezi. Ugyanakkor - a távlatot érzékeltető ábrázolás ellenére - a kép felületére, egy térrétegbe sodora a motívumokat. A céltábla harsány színei, a táj és a figurák finoman hangolt színskálája közepette, a hangsúlyos geometrikus motívum a természeti formák nagy együttesében irritáló, érdeklődést felkeltő képi feszültséget teremt. A Nyilazók a legszebb példa Ferenczy hajdani festői világképének és utolsó alkotói korszaka dekoratív tendenciáinak mesteri összefonódása.
      MNG, Budapest

  21. Ferenczy Károly - Festő és modell
    1. Ferenczy Nagybányán a fényes színezésű plein-air képek mellett műtermében is festett, mérsékeltebb színezésű képeket. Ez a kép az első a női aktokat ábrázoló sorozatból. A női akt témája erősen foglalkoztatta élete utolsó alkotó szakaszában. A festmény egy gondosan komponált "pillanatképet" mutat be, amikor a festő elmagyarázza modelljének, hogyan helyezkedjék el a karosszék karfáján. A mérsékelt színezésű, szürkésbarna tónusú kép különlegességét a vonalak ritmusa jelenti, ahogyan a vonal halad a festő fejétől indulva, a modell fejét megkerülve, majd folytatódik a modell testének görbületében.
      MNG, Budapest

  22. Ferenczy Károly - Festőnő
    1. Az 1902-ben készült Márciusi est megnyitotta Ferenczy "napfényes" képeinek sorozatát. A "homály korszakának" látomásos, érzelmi telítettségű festményeit a föld talaján álló realitás váltotta fel. A Festőnő témája is a nagybányai hétköznapi valóságból ered. A szabadiskola növendékei rendszeresen feltünedeztek vásznaikkal a város különböző pontjain. Látványuk megszokott, s olyannyira a városhoz tartozó volt, hogy a helybeli lakosság nemcsak befogadta a festőket, hanem szívesen bekapcsolódott munkájukba is, akár modellként, akár technikai segítséget adva. A Festőnő modelljének nevét is ismerjük: Ilon, a nagybányai bányászasszony, akinek alakja Ferenczy más képein is feltűnik. A fatörzsek ferdén végigzuhanó árnyéka és a napfényes sávok ritmikus váltakozása a kompozíció pillére. Merész függőlegessel hasít ebbe a diagonális rendszerbe a vaskos fatörzs, majd folytatásában a festőnő alakja. Nagy festő-köténnyel védett, földig érő, fodros, kék ruhában, szalmakalaposan áll a figura a kápráztató zöld színjáték közepette, a hegyoldalon. A figura kezében tartott palettán visszatérnek a festmény színei, a zöld- és ibolyaárnyalatok. A kép olyan friss természetességgel, annyira közvetlen, derűs egyszerűséggel mutatja be a témát, hogy az első impresszió során fel sem merül a nézőben, más feladata is lehetett a művésznek a látvány lefestésén kívül. Csak később tudatosul bennünk a mérlegelés sokféle jele, csak hosszabb szemlélés után éljük át a kép kompozíciós szépségét.
      MNG, Budapest

  23. Ferenczy Károly - Napos délelőtt
    1. A Ferenczy család kertjének diófa árnyékolta, meghitt zuga a terített asztallal, a kényelmes karosszékekkel gyakran megjelenik Ferenczy Károly vásznain (Nyári est, 1904; Napos délelőtt, 1905; A tékozló fiú, 1908). A Napos délelőtt, akárcsak az Október, kisvárosi idill. Festőjük azonban a téma derűs, békés mivoltát sohasem a humor oldaláról szemléli, a festői szempontok kizárólagos érvényesítése által képei mindig felülemelkednek a zsánerfelfogáson. A délelőtti, ferdén érkező napsugár a diófa ágai alá is behatol. Fehér terítős asztal vonzza a tekintetet. Felületé.re rajzolódik a rajta álló tárgyak (gyümölcsös kosár, almák, kék korsó) vetett árnyéka, sőt az előtte álló - a képen nem látható fonott karosszék finom rajzú árnya is. Az aszal körül ülők keresetlen testtartása, könnyed, természetes mozdulata gondosan kiszámított festői elgondolás része. Az asztal rézsútosan befelé futó élének irányát erősíti szabályos párhuzamosokkal a kerti széken hátradűlő nőalak törzse, karfára fektetett karja, s kalapjának, majd támaszkodó karjának vonala, sőt a fény és árnyék lombokon mutatkozó határvonala is. Ferenczy komponálásmódjának ez idő tájt jellemző vonását Réti István így jellemezi: "... az alakokat rendszerint szűk térbe szorítja s ritkán helyezi egészükben elvágások nélkül, talpig láthatóan a kép színpadára. Ezeket az elvágásokat nagy gonddal, egyéni ízléssel mérlegeli a folthatás és a festői arányosság szempontjából. A tájkörnyezettel szemben az emberi alakok felé tolódik el a térarány, ami azonban a képek természeti hangulatának jelentőségét éppenséggel nem csökkenti..." Éles, határozott a megvilágított és árnyékos felületek kontrasztja. Mesteri a kalap árnyékolta arcok meleg színe, s a szürke selyemruha anyagszerűsége, finom reflexei. Ferenczy festésmódja - korábbi sima modorát elhagyva - erőteljessé, pasztózussá vált.
      MNG, Budapest

  24. Ferenczy Károly - Nyári nap (Majális)
    1. Az esztendő, amelyben a Majális című festmény készült, nagy fordulatot hozott Ferenczy Károly életébe. Kinevezték a Mintarajziskola tanárává, s ettől fogva az év nagyobbik részét Budapesten töltötte. Az életmódbeli változás nyári nagybányai alkotómunkájában is éreztette hatását. A Majálison kívül ez évben nem születet kiemelkedő jelentőségű műve. A Nyári nap címen is szereplő festmény keletkezéséről Ferenczy Valér a következőket írja: "...atyám nagybányai otthonának ablakából festette ezt a jelentet, amint a kis óvodás leánykák fehér ünneplőben, kettős sorokban vonulnak el az otthonunk előtti országúton. Az előtér kertünk, a háttérben a Kereszthegy." A pompás természeti tájba ágyazott jelenet alakjai staffázsszerűek, a festmény egyetlen fontos tárgya a teljes nyári szépségében viruló nagybányai természet. A négyzetes formátumú kép többsávos vízszintes osztása (országút, ösvény, erdő és rét hatása) fölé emelkedik a háttér erdő borított kúp alakú hegye. A szelíd szépségű táj fölé bolyhos fehér felhőivel borul a nyári ég.
      MNG, Budapest

  25. Ferenczy Károly - Október
    1. Ferenczy Festőnő című képén is feltűnik, hogy a korábbiakhoz viszonyítva mennyivel szűkebb a természeti környezet a figura körül. Az erdők, hegyek monumentális környezetéből a festő ezen a képén az otthon szelídebb, meghittebb részletei közé helyezi alakját. Az Október szintere a nagybányai családi otthon kertje. A kifeszített, nagy napernyő, a kerti bútorok otthonosságot, derűt sugároznak. A nagybányai mindennapok véletlenszerűen kiragadott részlete békés vidéki hangulatot áraszt. Szinte észrevétlen a festmény fontos szerkezeti eleme, a bal felső saroktól a jobb alsó sarokig húzódó átló. Az átlós szerkezet a képfelületen rendszerint dinamikus hatást eredményez. Itt elsősorban rendező-szerepet tölt be, hatását ugyanis csökkentik a háttér vízszintesei. A kerítés, valamint a hegygerinc és égbolt találkozásának vonala metszi a kerti ernyő legmagasabb pontjától induló átlót, mely az újságolvasó férfi kalapján, hátán, s az asztalterítő élén keresztül húzódik. Ez az átló egyúttal határvonal is. Tőle balra a mindennapi élet használati tárgyai, jobbra a fényben fürdő őszi táj. Szelíd napfény csillogtatja meg a színeket, s különösen sugárzóan erődik vissza a fehér felületekről. A természet őszies színei, s a fénylő fehére, sárgák közül vígan piroslanak az asztalon levő almák.
      MNG, Budapest

  26. Ferenczy Károly - Három királyok
    1. Az 1898-as év legjelentősebb Nagybányán született festménye Ferenczy Károly Háromkirályok című alkotása. Egy hajnali erdőhangulat élményéből fakadt a kép első gondolata. Az erdő misztikumához, sejtelmes varázsához mesébe hajló téma illett: selyem palástot viselő, koronás, turbános lovasok, a Krisztus születésének hírére útrakelő három király. A formák és színek a lombokon áttörő halvány hajnali fényben derengenek. Zöld reflexek csillannak a lovak selymes szőrén, zöld árnyékok húzódnak meg a palást, a turbán redőiben, sötétzöld lomb rajzolódik a halvány drapériákra. A sokféle zöldnek a képmező mértani középpontjában egyetlen vörös színfolt felel, a meztelen felsőtestű, "szerecsen király" dereka köré csavart drapéria. Ott ég ez a folt a kép középpontjában, s mint hamu alól fölfénylő parázs, vonzza a tekintetet, szervezi maga körül a teljes képfelületet. Tüze melegséget áraszt, enyhíti a zöld fények hidegét. Jelenléte a tartalmi jelentést színbeli történéssé változtatja: hosszasan szemlélve a festményt, lassan már nem a mesehangulat, hanem a színek varázsa bűvöl el. Hosszan, nyolc előtanulmánnyal készítette elő Ferenczy Károly a Háromkirályokat (ma ezek legtöbbje múzeumi gyűjtemény része). A mű fogadtatása arról tanúskodott, hogy korai volt még ez a festmény a hazai közönségnek és a kritikusok nagy részének is. Élcelődés, csúfolódó megjegyzések céltáblája volt a poézissel teli, oldott festőiségű, nemes színharmóniára épülő alkotás.
      MNG, Budapest

  27. Ferenczy Károly - Dombtetőn
    1. A jelenet színhelye a nagybányai Virág-hegy teteje. A férfialak modellje Komjáthy Gyula volt, akiről később Ferenczy portrét is festett.
      MNG, Budapest

  28. Ferenczy Károly - Esthangulat lovakkal
    1. A három királyokkal rokon hangulatú kép. Két fáradt, almásszürke ló kocog az istálló felé a városszéli dúslombú fák alatt. Vezetőjüknek csak sárga kalapja villan meg a szürkületben. A lombok között átszűrődő fény alig világítja meg a barna házat. Ez a kép hangulati erejét illetően Ferenczy legsajátosabb remeke. Készültének évében kiállította a Műcsarnokban, ez volt első díjazott képe.
      MNG, Budapest

  29. Ferenczy Károly - Hazatérő favágók
    1. Nagybánya szegényparaszt- és bányászélete Ferenczyt több kép festésére ihlette meg, ezek között az elsők egyike a Hazatérő favágók. A képnek két másik, borusabb hangulatú változata is ismert, ezek magántulajdonban vannak.
      MNG, Budapest

  30. Ferenczy Károly - Izsák feláldozása
    1. A festmény határmezsgyén áll Ferenczy két alkotói korszaka között. A három évvel korábban készült Háromkirályokkal összehasonlítva felfedezhetők a rövidesen bekövetkező változás előjelei. A nappalra éjszakát, éjszakára nappalt hozó órák különös hangulatát, valószerűtlen sejtelmességét fokozatosan felváltja Ferenczy képein a nappal józansága, majd a verőfény. Ezzel együtt jár a motívumok konkrétsága, reális ábrázolása. A Háromkirályok nemcsak tárgyának bibliai eredete miatt kínálkozik összvetésre, a két jelenet szinte azonos erdei környezete is indokolja azt. Angyal jelenik meg Ábrahámnak, aki Istenhez való hűségét fia, Izsák feláldozásával akarja bizonyítani. Égi jelentés állítja meg az apát tette elkövetésében, csoda történik. Ferenczy általában nem témához keresett környezetet a nagybányai tájban. Épp ellenkezőleg, a természet élménye sugallta legtöbbször művei tárgyát. Az Ábrahám áldozata megfestésekor már nem az erdő misztikus hangulata, hanem eleven pompája ragadta meg képzeletét. A Háromkirályok című festményen a sűrű, fény nem járta lombozat mesebeli lovasok mögött zárul össze, s az erdő hűvös mélye elfoglalja a képfelület felét. Lényegi változás ehhez képet, hogy Ábrahám áldozatának megfestésekor az árnyakat elűző nappali fényben az erdő a maga tárgyias valóságában jelenik meg, s, hogy a rozsdabarna nagybányai talaj fölött kibomló növényzet csak a helyszín érzékeltetéséhez feltétlenül szükséges mértékben van jelen. A lombok közül előlépő Angyal nem annyira égi jelenés, mint inkább földi karakterű, erőteljes, szép fiatal férfi - noha gesztusa fenséges, komoly és parancsoló. A három lovassal összehasonlítva Ábrahám, Izsák és az Angyal alakja léptékben erősen megnövekedett. A drámai szituáció hangsúlya érdekben a környezet leszűkült, a természet háttérbe szorul, s elsősorban esztétikum hordozója. A cselekvő, dinamikus angyal figuráját két passzív szereplő fogja közre. Egybevág ez a formai szerkezet a Háromkirályok színszerkesztésével, ahol a hideg színvilág közepéről parázslik fel a vörös.
      MNG, Budapest

  31. Ferenczy Károly - Józsefet eladják testvérei
    1. A Bibliai József története szerint az apjuk szeretetére féltékeny idősebb fivérek az ártatlan Józsefet eladják az izmaelitáknak (Ószövetség Könyvei IV.). A festményen a testvérárulás legdrámaibb jelenete zajlik. Az irigyelt köntösétől megfosztott, meztelen felsőtestű Józsefet testvérei megragadják, s az érkező karaván fehér burnuszos kereskedőihez vezetik. Ferenczy legnagyobb méretű képe egyúttal a legnagyobb távlatot is nyitja: a felülnézetben ábrázolt jelenet háttere hatalmas síkság. Mesteri csoportfűzéssel - reliefszerűen, de nem kényszeredetten, inkább nagy természetességgel - sorakoznak az alakok az előtérben. A bibliai történet ismerete sem kell ahhoz, hogy a gonosztettet elkövetők, a közönyösek csoportja, s a köztük álló ártatlan alak láttán drámát érezzünk. Az előtér színbeli és formai tagoltsága (sötét bőrű és fehér köntöst viselő figurák) a háttér kék és barna árnyalatainak nyugalmas, nagy foltjában találja meg ellenpontját. A háttér és a színeket felragyogtató alkonyi megvilágítás foglalja egységbe a kompozíciót, melynek tartalmi központja József és a mellette álló, díszes köntöst viselő férfi. Ez utóbbi - az ég és folyókékségével komplementer - aranyló színű köntöse által emelkedik József alakjával azonos képi rangra. A festmény - Valérnak édesapjáról írt könyvéből tudjuk - az utolsó ecsetvonásig a szabadban készült, noha nagy mérete sok technikai nehézséget okozott. József alakjához Valér állt modellt.
      MNG, Budapest

  32. Ferenczy Károly - Lovak
    1. Ezt a képet Ferenczy két példányban is megfestette, a másik magántulajdonban van.
      MNG, Budapest

  33. Ferenczy Károly - Márciusi est
    1. A márciusi est a táj hű ábrázolása. Ferenczy azonban mélyebbre tekintett, mint hogy egyszerűen felismerhető városrészletet fessen. A görögkeleti templomon és a fehér kőkerítésén kívül ott van a nagy hegyek lábánál békésen napozó városka nyugodalmas hangulata, a tavaszra készülődő természet, a hűvös, jószagú levegő, s Nagybánya mélységes kék ege, maga a márciusi késő délután. Meglepően új, ami Ferenczy eddigi festményeihez képest itt történik. Ez a kép jelzi a pillanatot, amikor Ferenczy piktúrájába betört a napfény, nem bujkálva, lombokon keresztül beeső fényfoltokkal, hanem akadálytalanul áradó meleg ragyogással. A kedvelt alkonyi fény mindent színesebbé tevő ferde sugaraival zavartalanul tűz kőfalra, fára, emberre, állatra. Csak az előtér hepehupás városszéli talajára vetődik sötét, hosszan elnyúló árnyék, s a lovaskocsik sziluettje rajzolódik ki élesen - mint árnyjáték figurája - a fehér kőkerítésre. Ferenczy, mint mindig, e képén is komponált. A hosszú kőfal, s a mögötte látszó Feketehegy vonulata egy hatalmas vízszintes sávot képez, mely a képsíkkal párhuzamosan húzódik át a kép középterén. Baloldalt az öreg nyírfa, jobboldalt a templomtorony függőleges köti szilárd szerkezetbe. Ez a szerkezet azonban már nemcsak formából és vonalból, hanem fényből és árnyékból is alakul. A középtér meghatározó jelentőségű vízszintesének határát fény és árnyék rajzolja meg. A sötét, árnyékos előtér az égbolt szikrázóan kék sávjában kapja meg szín- és formaellenpontját. A tagolatlan kőfal unalmát a lovaskocsik kisebb részletekből épülő formája s éles árnyékai oldják. A templom testének, és tornya fénytől sugárzó falának ellenpontja a nyírfa barkát lengető, hajladozó ág-szövevénye, melyen átragyog az ég kékje. A festmény éppen erős fény-árnyék kontrasztjainak köszönhette, hogy alapul szolgált Ferenczy első és egyetlen litográfiájához. A kompozíciót természetesen egyszerűsítette, sötét és világos kontrasztját élesebbé változtatta, a fényt és árnyékot homogénebb felületeken állította szembe.
      MNG, Budapest

  34. Ferenczy Károly - Rutén parasztfiú
    1. Ferenczy Károly szerepe a hazai modern festészet kialakításában korszakos jelentőségű. Többet között az ő céltudatos akarásának, fegyelmezett munkamódszerének köszönhető, hogy az 1896-ban létrejött Nagybányai Festőiskola az akadémikus szemléletet áttörve a hazai festészet útját megváltoztatta és a haladás áramába vonta. A Rutén parasztfiú a nagybányai periódus korai idejéből származó mű. Már a szabadban festés és a dekoratív képépítés módszereit egyesíti. Szakít a hagyományos előtér-középtér-háttér felépítéssel és a képteret egymás mögé "épülő" vertikális síkokra bontja. Az első síkot elfoglaló, fiatal férfi félalakján világos, rózsaszín-fehér foltokban villan fel a fák között beáramló fény, amelynek árnyalására, gazdagságára a művész láthatóan nagy figyelmet szentelt. Hasonlóan gazdag a fiú kék-zöld színekben játszó inge, szemben a háttér fatörzseivel egyenlő tónusú, barna arccal, a hegedűt tartó kezekkel. Ember és természet azonos szellemű, egyforma értelmezésű művészi felfogásáról és megjelenítéséről van itt szó. A fák, a lombok ábrázolásában érvényesülő dekoratív szerep a századelő új stílusát, a szecesszió hatását jelzi. Az alak mögött lévő, második képsík egyben a távolabbi teret is érzékelteti.
      Janus Pannonius Múzeum, Pécs

  35. Ferenczy Károly - A hegyi beszéd
    1. Az első nagybányai nyár nagyméretű, sok alakos bibliai témájú, kompozíciót eredményezet. A komoly és nagyvonalú táj komoly és emelkedett mondanivaló megfogalmazására inspirálta a festőt. A kompozíció három fő alkotóeleme: az előtér embercsoportja, az erdő fáinak halványzöld lombkoronája és a háttér monumentális hegyvonulata a képmező teljes szélességében húzódó, eltérő frekvenciájú, nagy ívű hullámokban találkozik. A természet meghatározó szerepéből, s a képmezőhöz mért dominanciájából kiindulva méltatói azt a következtetést szűrték le, hogy A Hegyi beszédben még a természet uralkodik, s az ember szerepe alárendelt. Ezzel együtt az ember alakja döntően fontos volt a művész számára. Különféle eszközök együttes alkalmazásával hangsúlyozta a csoportot: az előtérben helyezte el, a formai összefüggéseket tartalmi vonásokkal indokolta, a színkompozíció legvilágosabb sávjává tette. Kortársak, szemtanúk leírásából tudjuk, mennyire komolyan készült Ferenczy Károly a bibliai téma megfestésére. Családtagok, barátok, fizetett modellek kísérték a kiválasztott hegyoldalra, s álltak modellt a műhöz. Több részletstúdium (olajtanulmányok, szénrajzok), valamint a teljes kompozíció olajvázlata készítette elő az 1896-ban befejezett festményt (ezek egy része ma lappang). A téma és a kompozíciós megoldás azonban tovább foglalkoztatta a művészt. A következő évben elkészült a Hegyi beszéd második változata. Benne tovább erősödött a tendencia, hogy a tájban megjelenő ember alakja hangsúlyossá váljék. Nagyvonalúan jellemzett figurái sommásabb előadásban, léptékben megnövekedve jelentkeznek. 1903-ban a Nemzeti szalonban rendezett gyűjteményes kiállításán már a második változat szerepelt: ebben ölthetett teste Ferenczy Károly eredeti elképzelése, ezt fogadta el, mint végleges megoldást. Az 1897-ben készült festmény azonban csak töredékeiben maradt fenn. Tulajdonosa - érthetetlen okokból - feldarabolta, középrésze elveszett, jobb és bal oldala ma a szentendrei Ferenczy Múzeum gyűjteményébe tartozik.
      MNG, Budapest

  36. Ferenczy Károly - Kertészek
    1. A festmény Ferenczy szentendrei korszakában készült. Formai felépítése, megvilágítása, színhangulata, motívumainak részletezettsége a "finom naturalista" képideált követi. Ilyen jellegzetes formai megoldás a tér szűkre zárása a figurák mögött. A homogén, világos háttér előtt az öreg kertész és a mellette álló kisfiú alakja karakteresen rajzolódik ki. Csoportjuk már nagyobb távolságról nézve is világosan értelmezhető. A figurák elrendezésében, s a világos és sötét színek egyensúlyra törekvő elosztásában a festőnek pályája során mindvégig fontos szerepet játszó dekoratív érzéke nyilvánul meg. A téri formákat gyengéd fény-árnyék kontraszttal jellemzi. A festményhez két kompozíciós tanulmány készült, és modelljei feltűnnek 1891-ben festett egyéb olajképein is (Kertészfiú, MNG; Virágot öntöző kertész, Arad mgt.). Ferenczy Károly első alkotókorszakának művei között jelentős festményként tartjuk számon a Kertészeket. Értékeljük benne a pályáján megindult művész jó képességeit, megszerzett tudását, a követendő út kiválasztásában megnyilvánult határozottságát, a művészi feladat megoldására fordított elmélyült munkát és következetességet.
      MNG, Budapest

  37. Ferenczy Károly - Kődobálók
    1. A nagybányai új festői irány következetes kimunkálója, Ferenczy Károly korai, szentendrei korszakának egyik főműve az 1890-ben készült Kavicsot hajigáló fiúk. Ferenczy ekkor már megjárta Párizst, és a Duna-parti városkában letelepedve próbálta szintézisbe hozni kinti tapasztalatait saját természetlátásával. A jól megfigyelt mozdulatú fiúk alakja monumentálisan rajzolódik a borongós, kopár táj elé. Megfogalmazásuk távol áll mindenféle elbeszélő jellegtől. Bár a gesztusok különböző mozgásfázisokat jeleznek, Ferenczy inkább a figurák állapotszerűségét hangsúlyozza. Nincs egyetlen élénkebb színfolt sem: a gyöngyházas szürkék legkülönfélébb árnyalatai uralkodnak a finoman felsejlő, tompa színeken.
      MNG, Budapest

  38. Ferenczy Károly - Leányok virágokat gondoznak
      • Magántulajdon

      Ferenczy 1889-ben háromévi párizsi tartózkodás után családjához költözött Szentendrére. Itt készült ez a gyengéd, lírai alkotás. Egyike annak a két képnek, amelyekkel először jelent meg a nyilvánosság előtt a Műcsarnok 1889-es téli tárlatán.

  39. Ferenczy Károly - Madárdal
    1. Míg a nagybányai művésztelepen dolgozó festők figyelmét a szépséges hegyvidéki táj fordította először a szabadban való festés felé, Ferenczy Károly már müncheni évei alatt erre az útra lépett. A Madárdal Ferenczy Károly első lépése a Bastien-Lepage-féle "finom naturalizmus" felől saját, önálló stílusa felé. Minden irodalmiasságtól, részletezéstől mentes ez a kép. Ugyanakkor semmi sem ál távolabb tőle, mint az impresszionizmusnak a természeti részlet kivágásában megnyilvánuló, véletlenszerűsége, hangulatok, illanó fény- és színtünemények sietős rögzítése. Mint Ferenczy Károly valamennyi későbbi műve, a Madárdal is gondosan mérlegelt kompozíció. Szűkre zárulnak a festmény határai egyetlen motívuma, a fatörzset átkaroló nőalak körül. Csak jelzésszerűen van jelen az erdő: néhány nyírfa fehér törzse, behajló lomb, s zöld színharmóniák érzékeltetik. Vörösruhás fiatal nő alakja tölti be a képfelületet. A ruha vöröse és a környezet finom zöld árnyalatai megejtően harmonikus kompozíciójában járulnak hozzá az ember és természet kapcsolatának lírai megfogalmazásához. A fák lombszűrőjén át érkező egyenletes, tompa fényben világosan, tisztán rajzolódnak ki a formák. A nőalak szépívű mozdulattal fogja át egy nyírfa törzsét. Fürkésző, fölfelé tekintő, madárdalra figyelő arca fölött nem látjuk a fa lombkoronáját. Mégis, még fölénk is kiterjeszkedően, ott érezzük az erdőt, hűvös lehelete minket is érint. A festményhez két rajz és egy olajvázlat készült, míg Ferenczy Károly a végső megoldáshoz elérkezett.
      MNG ltsz.: 1667

  40. Ferenczy Károly - Nápolyi emlék
    1. A kép illusztráció Kiss József verséhez, Ferenczy legszebb szecesszionista rajza.
      MNG, Budapest

  41. Ferenczy Károly - Önarckép
    1. Genthon István Ferenczy Károly arcképeiről írt tanulmányában számba vette a művész munkássága során készült valamennyi portrét. Számuk (351 festmény közül 81) és kvalitásuk alapján ezek döntő hányadát képezik az oeuvre-nek. Ugyanakkor Ferenczy Károlyt éppen nem arcképfestőként tartjuk számon. A bibliai kompozíciók és a napfényes természetábrázolások mestere a portréban is elsősorban festői cél megvalósítására törekedett. Sokszor emelte az egyénit az általános szintjére, ugyanakkor objektivitása, minden átírást elutasító, realista felfogása mindenkor hiteles emberábrázolást eredményezett. Münchenben festett Önarcképe portréi közt és egyéb művei sorában is rangos helyen áll. Ferenczy bensőséges hangon szól ember és természet megtalált kapcsolatáról. Műve nem a szó szokásos értelmében vett festő-képmás. A festő nem készülő mű előtt, műtermi környezetben, nem mestersége attribútumaitól körülvéve jelenik meg a vásznon. Ferenczy nyílt tekintetű, fiatal, komoly arca erdei környezetből, sötétlő lombháttérből világít elő. Öltözékén, arcán halványan dereng a lombokon átszűrődő fény. Sötét kabátos, póztalan alakját keresetlenül egyszerű előadás jeleníti meg. Az ecset szelíden követi az arc plasztikáját, s a barna haj lágy vonalát.
      MNG, Budapest

  42. Ferenczy Károly - Plakátok előtt
    1. Ferenczy szentendrei korszakában festett egyszerű tárgyú festményei között több életkép jellegű is volt, ezek nagy részét azonban a művész feltehetőleg megsemmisítette. A néhány fennmaradt közé tartozik ez a kép.
      MNG, Budapest

  43. Ferenczy Károly - Régészet
    1. A festmény Ferenczy Károly utolsó Münchenben festett képe. Befejezésére már Nagybányán került sor. Egyedül áll művei közt, illetve csupán korai rajzaival, plakáttervével hozható párhuzamba. A szecesszió stílusjegyei maradéktalanul jelen vannak a festményen: közülül legfontosabb a kompozíció síkszerűsége, a vonal kiemelt szerepe, az erőteljes kontúr által körülhatárolt színfoltok. A képfelület osztottsága ugyancsak a szecesszió idején vált divatossá. A három egymás fölötti térrétegben legfölül idős régész és társa figyelik a feltáró munkát. Előttük mély kutatóárokban három munkásember dolgozik. Az antik épület maradványai és az alsó képmezőben a gyökerektől körülfont márványszobor értelmezi a jelenetet. Tudatos szerkesztettség jellemzi a festményt, vízszintes és függőleges elemei összetartják a kompozíciót. A síkhatás, a nagy, homogén színfoltok, a világos és sötét színek kontrasztja dekoratívvá teszi a kompozíciót. Budapesti magántulajdonban levő vázlatához képest a befejezett képnek épp ezekben a vonásaiban jelentkezik fokozatbeli különbség: két dimenzióban marad a földben pihenő szobor, körülhatároltabb, s így hangsúlyosabb a talajszínt keskeny csíkja, élénkebbek a színkontrasztok. Míg a vázlat a munkásfigurákat más motívumoknál jelentősebb kompozíciós elemmé teszi, a befejezett mű motívumai - a szecesszió törvényeit követve - egyenértékűek. Az Archeológia voltaképpen freskóterv; nemcsak gondosan szerkesztett volta, rajzossága, dekorativitása, hanem a freskószerű hatás elérésére alkalmas tempera használata is erre utal. Mint freskó nem valósult meg.
      MNG, Budapest

  44. Ferenczy Károly - Tyúketetés
    1. A képen a kislány feje, ruhája erős, nem a festőtől származó átfestés nyomait mutatja.
      MNG, Budapest